A kötelező csapatépítő: áldás vagy átok?

A céges csapatépítők elkerülhetetlen velejárói a munkavállalói életnek. Lehet ezt jól is csinálni, de lássuk be nem mindig érik el a céljukat az ilyen típusú rendezvények.

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek vannak kellemetlen, kínos élményei, melyekre visszagondolva azt kívánja az ember, hogy bár sose kellett volna részt vennie semmiféle közösségkovácsoló élményben. Ki a hibás ezekben az esetekben? A munkaadó, aki rossz programot szervezett, vagy esetleg adott munkavállaló hozzáállása, aki nem tudta magát elengedni, nem volt eléggé nyitott?

Amiről cikkünkben szó lesz:

• Mi egyáltalán egy csapatépítő célja?
• Hol szoktak hibázni a munkaadók csapatépítő szervezésnél?
• Milyen egy jó csapatépítő? 
• Munkavállalóként mi a helyes hozzáállás?

Mi egyáltalán egy csapatépítő célja?

Alapvetően az ilyen típusú események nem azért jönnek létre, hogy kényelmetlen helyzetbe kényszerítsék a munkavállalókat. Egyrészt egy jutalmazási mód, mellyel a cégek szeretnék munkavállalóik lojalitását és összetartását növelni. Másrészt egy jó csapatépítő valós funkciója szó szerint a közösségépítés.

A közösségekbe való szerveződés alapvető emberi igény. A munkahelyen kívül ez egy egyszerű folyamat, hiszen általában az ember magának választja a hobbiját, szabad idejének eltöltését, az embereket, akikkel körül szeretné magát venni. Olyan közösségekhez csatlakozik, amiket magának választ, és ahol arról tud beszélni, azzal tud foglalkozni, amivel csak szeretne.

Egy munkahely egészen más. Ott nem az alapján vannak a munkavállalók összeválogatva, hogy mennyire tudnak egymással jól kijönni, mennyire közös az érdeklődési körük.

Teljesen mindegy, hogy egy több 100 főt foglalkoztató cégről, vagy egy kis, pár 10 fős vállalkozásról van szó. Az, hogy mindenki mindenkivel jól kijöjjön és megtalálja a közös hangot, szinte lehetetlen.

Nem is kell mindenkinek szeretnie mindenkit. Viszont több oka is van annak, hogy miért fontos a közösségépítés egy munkahelyen.

Egyrészt a cél közös azoknál, akik egy cégben dolgoznak. A cég fennmaradásának biztosítása. Ehhez jól kell tudni együtt dolgozni, és nincs olyan fogaskerék, mely nélkülözhető a nagyobb cél eléréséhez.

Minden munkavállaló ebből a szempontból nézve egyenértékű, az asszisztenstől egészen az ügyvezetőig. Ha kicsit visszább lépünk és a nagy, közös, magasztos céltól elvonatkoztatunk, egyéni érdeke az is minden munkavállalónak, hogy jó közösségben dolgozzon. Egyáltalán nem mindegy, hogy hol tölti az ember életének egy igencsak jelentős százalékát.

Hol szoktak hibázni a munkaadók csapatépítő szervezésnél?

Az egyik legnagyobb hiba azt gondolom maga a kötelezővé tétele ezeknek az eseményeknek. Az, aki nem szeretne ilyen jellegű programokon részt venni, egész biztos, hogy nem is fogja élvezni.

Annak pedig nem sok értelme van, hogy egy-két kedvetlen ember miatt az egész program kudarcba fulladjon. A szabad akarat az ember sajátja, nem érdemes úgy bánni felnőtt emberekkel, mintha gyerekek lennének – mert valószínűleg akkor gyerekként is fognak viselkedni.

Másik jellemző hiba az szokott lenni, hogy nem a cég munkatársaihoz igazított programot találnak ki a szervezők. Például: Vegyünk egy olyan céget, ahol jellemzően vegetariánus hölgyek dolgoznak (a példa nyilván szélsőséges, csak szemléltetésül szolgál).

Ha egy ilyen közegnek szarvas vadászatot szervezünk csapatépítő gyanánt, azt hiszem biztosak lehetünk az eredményben. Fontos, hogy az, aki a csapatépítőt szervezi figyelembe vegye azt is, hogy kiknek szervezi az eseményt.

Természetesen olyan programot nem fog tudni senki kínálni, ami minden egyes munkavállaló tetszését elnyeri, de a többség kedvében lehet járni, és érdemes is.

Milyen egy jó csapatépítő?

Az eddig leírtak talán rávilágítanak arra, hogy minden esetben a közösség függvénye az, hogy mit lehet jó csapatépítő programnak nevezni.

Egy dolgot érdemes még szem előtt tartani: az esemény legalább egy része legyen valós csapatösszetartást elősegítő program. Nincsen azzal semmi baj, ha a program tartalmaz mondjuk egy közös vacsorát, ahol jellemzően úgy is azok fognak egymással érintkezni, akik a munkahelyen is megtennék, de mindenképpen legyen olyan része a csapatépítőnek, ahol olyanok is „rákényszerülnek” a közösködésre, akik egyébként nem tennék.

Máskülönben nem sok értelme van csapatépítőnek nevezni az eseményt. Nem ritka az, hogy ilyen rendezvényeken jönnek rá emberek, hogy valójában több közös van bennük, mint azt elsőre gondolták volna.

Munkavállalóként mi a helyes hozzáállás?

Ugyan írtam korábban, hogy egy csapatépítő kötelezővé tétele mindenki számára nem feltétlenül a legelőnyösebb dolog. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy mindenkinek érdemes egy esélyt adnia az ilyen típusú programoknak, nyitottan állni hozzá.

Akár nyitott valaki a csapatépítésre, akár nem, egy dolog biztos: a programot követő napokban ugyan úgy együtt kell dolgozni azokkal az emberekkel, akikkel korábban a csapatépítőt elutasítottuk, ez pedig nem feltétlenül teremt optimális munkakörnyezetet.

Hosszú távon pedig, aki teljesen kivonja magát a munkahelyi közösségi életből, nem fogja jól érezni magát, ami pedig a munkájára is elég nagy hatást gyakorol majd.